TÜKÖREMBER
Látom arcában arcom, ki ő? Nem én.
Magammal vívott harcom már túl kemény.
Nem keresem, már nem is várom
Ki ő, ki nem találom.
Ő én vagyok, s én ő lehetek,
Ki az, akiben még hihetek?
Érzem, hogy nem rám vártál,
De azért itt vagyok.
Nem kerestél, találtál,
Itt maradok.
Egyedül állok magamban,
Mindenki elment, csak én maradtam.
De annyit kérek tőled,
Hogy virágot adj, ha már nem kérem!
Nem tudok szabadulni az életemből, az idő rám lép!
(Csak állok, és megöl az érzés).
Nem tudok szabadulni a bilincsemből, várok még!
(Csak állok, de menni szeretnék).
Nem kérek semmit Tőled, csak engedd, hogy follyon a könnyed,
Ha már Te is látod, hogy nincs, amire vágyom.







