NE ADD FEL!
Hiába nézem az utca kövét, hiába hallgatom az est csöndjét,
Mindig ugyanaz a válasz, mindíg ugyanaz a kép!
Miért nem megyek el innen, hisz oly egyhangú minden?
Tudom, hogy valahol valaki vár, csak a szívemben nincs határ!
Hiába járom a szűk utcákat, hiába hívom a kóbor kutyákat.
Mindig kísért egy válasz, mindig kísér a válasz!
Nem maradt semmi meg nekem, nem maradt, csak az életem!
Tudom, hogy valahol valaki vár, csak a szívemben nincs határ!
Hé, hé ne csüggedj el!
Hé, hé ne add fel!
Hé, hé van még remény!
Lehet, hogy valamit máshogy kéne tennem,
Könnyebb lenne, ha itt lennél velem!
Ha kimondanád azt a szót, a reménykeltőt, a bíztatót!
Miért nem megyek el innen, hisz oly egyhangú minden?
Tudom, hogy valahol valaki vár, csak a szívemben nincs határ!
Hé, hé ne csüggedj el!
Hé, hé ne add fel!
Hé, hé van még remény!
