ANARCHIA
Magas falak közt száll a képzelet, miért kell, hogy itt legyek?
Behunyom szemem és álmodom, hogy ennél sokkal jobb lesz a holnapom!
Piros nadrág, fekete bakancs, nem érint a kétezres parancs!
Üresek a fejek, de tele a tár, nincs már vasfüggöny, de van még határ!
Negyven évig állsz egy gép mögött, a munkád nem sokat ér.
Aki felülről irányít, nem tudja, mennyi egy kiló kenyér!
Fizetned kell, hogy éhen ne halj, túl drágán, csak az a baj!
Fizetned kell az életedért, legalább tudod, mennyit ér!
Sokan vagyunk, de mindenki magányos,
A letargia és a depresszió ragályos.
Ne vedd zokon azt az egy-két pofont, az élet ilyen.
Majd akkor örülsz, ha fáradt tested végleg lepihen.
Évekig állok egy gép mögött, miért nem vagyok a tízezer között?
Sajnos nem csak annyi a gondom, hogy miért nincs villám a Rózsadombon!
Fizetned kell, hogy éhen ne halj, túl drágán, csak az a baj!
Fizetned kell az életedért, legalább tudod, mennyit ér!
A letargia és a depresszió ragályos.
Ne vedd zokon azt az egy-két pofont, az élet ilyen.
Majd akkor örülsz, ha fáradt tested végleg lepihen.
