PASZTI VERSEI

Próza 3.

Nem érdekel, nem érdekel! Senki vagyok, senki nem vagyok?

Hol hagytál engem, hol? Nem félsz?

Megőrülök! Nagy a csend, nagy a csend, halálosan nagy.

Meghalt a zaj, fülemnek zene!

Nincs ki üvölt, üvöltök én, de nem hallom, nem hallom önmagam, vagy csak nem akarom?

Te voltál már így? Voltál irigy, hazug, csaló, kurva, aki az időt lovagolja

és sír, mert fáj önmaga? És nem is vagy mindig önmagad.

Hol találsz helyet hol? Szakítsd szét a múltat a jelent és a jövőt,

szorítsd közé önmagad életét, halálodat, mely kegyetlen, fájdalmas és üdvözítő.

Vége, vége, vége kell hogy legyen ennek az egész szar valaminek, ami a halál előtt van!

Ez a nagy semmi, a Semmi és mégis fáj, FÁJ! Ordítsd ki magad és tűnj el!