ÉLETVÁNDOR
Sötét utcákon kóborol a csend,
az élet innen meghalni ment.
Múltba folytott emlékek visszahívnak,
Egy mosolyt még megengedek magamnak.
Sárba tiport remény, kitört ablakok,
Meghalt a város, de én élni akarok!
Az egész, tudom, semmit sem ér,
Napjaim küzdenek velem az évekért!
Kéne valami új, a régi fáj!
Kéne valaki már, aki rám talál.
Mindegy lenne, hogy ki hozza el a Fényt,
Úgyis együtt kell küzdenünk a Holnapért.
Sötét utcákon kóborol a csend,
az élet innen meghalni ment.
Az egész, tudom, semmit sem ér,
Napjaim harcolnak velem az évekért.
Kéne valami új, a régi fáj!
Kéne valaki már, aki rám talál.
Mindegy lenne, hogy ki hozza el a Fényt,
Úgyis együtt kell küzdenünk a Holnapért.







